“Ezt nem akartam tudni” – hányszor hallottad ezt egy beszélgetés alkalmával a partneredtől, vagy szaladt ki éppen a te szádon a másiknak valamilyen vallomása után? A nem kívánt információra való efféle reakciónak többféle oka lehet, legyen szó akár ízlés-, nézetbéli különbségekről, a privát szféra határaira vonatkozó igényekről, vagy szimplán arról, mennyire állunk már készen arra, hogy a másik személyiségéről, múltjáról, titkairól, vagy az őt üldöző démonokról mindent tudjunk.

A minket körülvevő modern kultúrának, a közösségi oldalaknak alappillére, hogy minden élményünket megosszuk egymással, azonban a randizás csak két emberre tartozik, így az egymással való őszinteség határait és mértékét csakis egymás igényeihez mérjük és ahhoz, hogy azt a tényt, hogy a másik is egy különálló személyiség saját élettel, nem pedig csak egy mellékszereplő a saját életünk színpadán, milyen sebességgel és minőségben vagyunk képesek feldolgozni.

Mielőtt azonban elmerülnénk a szolipszizmus bugyraiban, maradjunk a téma társkeresésre, ismerkedésre vonatkoztatható keretein belül. A lényeg, hogy nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy őszintén megbeszélünk, megosztunk mindent a partnerünkkel, és hogy olyan információkat is megosztunk vele magunkkal kapcsolatban, ami már nyomasztó, túl sok, vagy éppen a kapcsolat jövőbeli alakulására káros lehet.


Szerencsére attól függően, hogy milyen jellegű személyes információról van szó, vagy, hogy milyen régóta randizunk már a másikkal, nagyjából be lehet lőni, mikor aktuális egy-egy sokkolóként ható, meztelen igazságot megosztani a másikkal.  Ahhoz, hogy sikeresen határozzuk meg ezt az időpontot az őszinteség mértéke/ismeretség mélysége, komolysága grafikonon, érdemes az alábbiakon elmerengeni.

A dilemma első korban már akár a profilunk megírásánál is felütheti a fejét. Mennyire fontos, hogy valaki már azelőtt tudja ezt a bizonyos tényt rólunk, hogy elkezdenénk ismerkedni? Mennyire rontaná esélyünket a sikeres társkeresésben? Mennyire lenne helytelen elrejtegetni azt az információt?

Gondoljunk profil oldalunkra egyfajta reklámfelületként. Ki a célközönségünk, kit szeretnénk bemutatkozásunkkal megfogni? Mennyire fontos, hogy ideális, leendő partnerünk már az elején tudja ezt rólunk? Milyen reakciót szeretnénk kiváltani? Milyen jellegű kapcsolat kialakítására törekszel? Ha még közel sincsenek meg a válaszok a fenti kérdésekre, akkor érdemes várni a privát részletek megosztásával az első randiig, első csókig, vagy akár addig, amíg hivatalossá válik a kapcsolat.

Persze, fő az őszinteség már az első pillanattól, hogy bizalmon alapuló kapcsolatot tudjunk kialakítani, azonban bizonyosodjunk meg róla, hogy a másik is készen áll arra, hogy hallja rólunk az igazságot. Ha konkrétan rákérdez valamire, adjunk egyenes választ, de ne menjünk bele a piszkos részletekbe, ha azzal csak a saját lelkiismeretünkön segítenénk, és nem mozdítaná előre a partnerünkkel való intimitás, bizalom fokozását. Gondoljunk csak arra, mit osztunk meg magunkról egy állásinterjún, és hogy csak azután fedjük fel a vad bulizós énünket, miután a főnök már tudja, hogy megbízható, nélkülözhetetlen munkaerő vagyunk, akinek attól még néha ki kell eresztenie a gőzt. :)

Természetesen egy munkakapcsolat és párkapcsolat működéséhez szükséges bizalom és őszinteség mértéke össze sem hasonlítható egymással, hiszen ha valakivel életre szóló szerelmet tervezünk, ahhoz mindig lesznek kérdéseink, és fordítva: mindig lesznek olyan rétegei a személyiségünknek, amit még nem fedtünk fel a másik előtt. Ahogy előre halad a kapcsolat komolysága, már könnyebb meghatározni, hogy nemcsak mi mikor állunk készen az őszinteségre, de a másik is mikor, milyen lelki állapotban képes az adott információ ésszerű befogadására.

A lényeg, hogy a túlzott őszinteség elkapkodása és megbánása helyett inkább szánjunk időt a bizalom kellő kiépítésére. Érdeklődjünk a másik felől, szerezzünk közös élményeket, emlékeket, és sose feledjünk, hogy talán a másiknak is nyomja a lelkét valamilyen igazság, amit nehéz számára megosztania velünk. Törekedjünk a körültekintő, figyelmes és elfogadó kommunikációra, hogy a meztelen igazság ne fájjon jobban, mint amennyire muszáj.